A fészeképítés mesterei - Függőcinegék

Azon szerencsések közé tartozom akik elmondhatják magukról, hogy a lakhelyüktől csupán 70 méterre, azaz kereken 100 lépésnyire (megszámoltam) fészkel egy függőcinege pár a tóparton. A madarakat egy évvel ezelőtt 2022 tavaszán kezdtem megfigyelni, de egy évvel korábban 2021-ben is itt fészkeltek, valamint idén is itt építkeztek, csak sosem ugyanazon a fán. A tavalyi évben dokumentáltam a történéseket, ezt szeretném most bemutatni. Amikor először megpillantottam a fészküket egy fűzfán, akkor már az építés ezen fázisában járt:

A fészket egy csupán 4-5mm vastag fűzfavessző elágazására erősítették, melynek ki kell bírnia a szélsőséges időjárási körülményeket is. A bejáratot északkeletre tájolták (ezzel szemben idén délre).
A fészek anyaga jellemzően fűzfa barkából, nádbugából, nád szárából, gyékénybugából stb. épül fel:

Igen, az előző pár fotón csak a hím madár látható fészekanyag gyűjtése közben, ezt a munkafázist javarészt ő végezte. A tojó mindeközben szorgosan építette és csinosítgatta a leendő lakosztályt.
Az előző évről megmaradt fészek drága anyagát sem hagyták veszni, nagy részét beépítették az új fészekbe:

Április végét írunk, ekkor a fészek még nem egészen veszi fel végső kinézetét, a bejárati rész építése még ezután következik:

Az alábbi hasonló szögből készült fotókon jól láthatóak a nemek közötti különbségek.
Tojó:

Hím:

Munka közben mindenki megéhezik, ahogyan ők is. Előszeretettel fogyasztották a nádról a tetveket, egyéb élősködőket:

A két madár között folyamatos volt a kapcsolat, mindig jeleztek egymásnak. Itt éppen a hím válaszol a fészekben tüsténkedő tojónak:

Május elejére már kezd hasonlítani a fészek egy boxkesztyűre:

Ezzel a szűk bejárati nyílással el tudják kerülni azt, hogy a kakukk nemkívánatos "ajándékot" hagyjon a fészekben, de a szajkó sem képes így elrabolni a fészekaljat.
Egyébként a múlt évezredben a fészküket az emberek kesztyűnek és zokninak használták.

Egy pár fotó a még együtt lévő párról:

Hogy miért írtam előző gondolatomban a "még" szót? Tudniillik a függőcinegéknél mind a tojók, mind a hímek poligámok. Van, hogy már a költési idő alatt, van, hogy fiókanevelés során a pár egyik tagja ott hagy csapot-papot abban bízva, hogy talál magának egy másik párt, akivel minél hamarabb egy új költésbe tud kezdeni. Náluk ez a fajfenntartási ösztön része. Közben a fiókákat etető madár egyedül van, nagyobb felelősség és több munka hárul rá.
A fotókon is látható, hogy tollazata csapzott, ami nem meglepő, mert minden energiáját az éhes fiókák etetésére fordítja. Átlagosan 1-2 percenként hozta az újabb és újabb ízeltlábú falatokat, közben még a fészek igazgatására is volt ideje:

Ahogy cseperedtek a fiókák meg-megmutatták magukat. Ekkorra már a fészket erősen benőtte a fűzfa lombkoronája, nehezebb volt fotózni, de szerencsére a külső szemlélők elől jobban takarásba került:

Végezetül egy kisfilm a munkálatokról a fotókat kiegészítvén:

Mindeközben az egyik nem túl messze lévő tóparton egy másik pár még a fészket építette és a hím félszemű volt, de ez egy másik történet...